ajjika profilja
 |
Utolsó bejelentkezés | 0000-00-00 00:00:00 |
| Átlagos értékelés | 6.08 | |
| Képek száma a főoldalon | 107 | |
| Hozzászólások száma | 3 |
Legutóbbi hozzászólásai
| Hozzászólás elküldve | Bejegyzés címe |
|---|---|
| 2012-01-11 20:34:35 | Lehet |
| 2011-12-23 19:26:41 | Ahogy múlik az idő |
| 2011-10-25 21:05:39 | Amikor érzi az ember, hogy nincs tovább |
Kedvenc képei
| Még nincs egyetlen kedvenc képe sem |
|---|
- Rendezés szempontja:
- Várakozó/Főoldal
- Értékelés
- Szavazatok száma
- Dátum szerint
Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el...
Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el... -
Talán csodaként csöppentem életedbe
Talán csodaként csöppentem életedbe - Talán csodaként csöppentem életedbe, De hidd el mégis, valóság vagyok. Valóság, mint ahogy szellő fújja a fát, Őszinte, igaz, hű barát.
Az égbolt ragyogó színekben játszott. Úgy érezte az ember, hogyha beszívja a levegőt, az ugyanolyan kékre festi a tüdejét is.
Az égbolt ragyogó színekben játszott. Úgy érezte az ember, hogyha beszívja a levegőt, az ugyanolyan kékre festi a tüdejét is. -
A nők még akkor is szeretnek álmodozni a szerelmes érzésekről, mikor éppen szerelmesek.
A nők még akkor is szeretnek álmodozni a szerelmes érzésekről, mikor éppen szerelmesek. -
Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű.
Megint elnevette magát. A nevetéstől megváltozott az arca, és rádöbbentem, hogy gyönyörű. -
Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért
Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért - Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja.
