A szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed

A szíved majd meghasad, amikor már azt hiszed - hogy sikerült elfelejtened és meg vagy lepődve magadon, hogy egész könnyen ment és hamar túl tetted rajta magad. De ekkor, meghallasz egy zenét. Csak pár másodpercnyit belőle, és a gondosan óvott sebek, felszakadnak. Azt hiszed, hogy soha többé nem lesz jobb. És ez valamilyen szinten igaz is. A fájdalom teljesen soha nem fog elmúlni, a seb, ha be is gyógyul a sebhely az ott lesz. És akárhányszor meglátod, vagy akár a nevét hallod, csak azt a nevet, nem kell, hogy róla legyen szó csak azt a bizonyos nevet.. Arról is csak ő fog eszedbe jutni, és a sebek ismét felszakadnak. Akaratlanul is, de belegondolsz, hogy milyen jó lenne vele, milyen jó lenne érezni vagy akár látni is, még ha ő nem is szeret, de neked elég lenne maga a tudat is hogy vele lehetsz.. Ekkor nem tudsz ép ésszel gondolkodni, beleőrülsz újra és újra, hogy mással van. Az jár mindig a fejedben, hogy vajon hol ronthattad el, mit nem tettél meg érte.. De aztán rájössz arra amit ő mindvégig tudott: képes lennél érte bármire, akkor is és most is. Mert szereted. Ő ezt kihasználva megcsillantja előtted a remény legapróbb sugarát, te ismét boldog vagy, és amikor megkapta, amit akart újból tovább áll és megint kezdődik minden elölről...

110