jolankE profilja
 |
Utolsó bejelentkezés | 0000-00-00 00:00:00 |
| Átlagos értékelés | 6 | |
| Képek száma a főoldalon | 18 | |
| Hozzászólások száma | 1 |
Legutóbbi hozzászólásai
| Hozzászólás elküldve | Bejegyzés címe |
|---|---|
| 2011-10-24 21:44:13 | 1:00 - Méég mindig ébren... |
Kedvenc képei
| Még nincs egyetlen kedvenc képe sem |
|---|
- Rendezés szempontja:
- Várakozó/Főoldal
- Értékelés
- Szavazatok száma
- Dátum szerint
Nem az számít, hogy miken mentél keresztül.. hanem az, hogy milyen emberré váltál azok után!
Nem az számít, hogy miken mentél keresztül.. hanem az, hogy milyen emberré váltál azok után! - Hát jó szarrá:D
Every word, every thought every sound. Every touch, every smile, every frown.
Every word, every thought every sound. Every touch, every smile, every frown. - -Surrender-
Annyira
Annyira - választ akartam kapni az előttem tornyosuló nehéz kérdésekre, hogy elsiklottam az egyszerű válaszok fölött, még akkor is, ha majd kiverték a szemem.
Ha boldog életet akarsz élni, egy célra figyelj,
Ha boldog életet akarsz élni, egy célra figyelj, - ne az emberekre, és ne is a körülötted lévő tárgyakra.
A féltékenység
A féltékenység - nem jó dolog, az elfojtott, elrejtett féltékenység azonban sokkal veszélyesebb, mint a nyíltan felvállalt.
Annyira hozzászoktunk
Annyira hozzászoktunk - Annyira hozzászoktunk, hogy mások elÖtt álarcot öltsünk, hogy végül már saját magunk elÖtt is álarcban jelenünk meg.
Az életben nem az
Az életben nem az - Az életben nem az jelenti a tragédiát, ha nem éred el a célokat, hanem, ha nincsenek céljaid.
Furcsa
Furcsa - Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
Megesik, hogy nem tehetünk az egészről.
Megesik, hogy nem tehetünk az egészről. - Hogy egyszerűen csak elhagynak minket, mégis mindig magunkat okoljuk.
