Szeretném, ha soha nem lennének rózsaszín fellegek a fejem felett.
Szeretném, ha soha nem lennének rózsaszín fellegek a fejem felett. - Sajnos megesik, mégis hogy vannak.
Gyakran eljövök ide, hátha itt talállak, s abban reménykedem egyszer, amikor érkezem itt fogsz várni rám.
Gyakran eljövök ide, hátha itt talállak, s abban reménykedem egyszer, amikor érkezem itt fogsz várni rám. -
Tudod milyen érzés az..
Tudod milyen érzés az.. - Amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben.
Sokszor bunkó vagyok?
Sokszor bunkó vagyok? - -meglehet.. -de inkább legyek őszinte bunkó, mint egy kedves álszent. Inkább legyen durva és sértő amit mondok, mint behízelgő hazugság! És legyen kevés,de igaz barát mellettem, mintsem sok birka mögöttem. Teszek rá hogy ki mit gondol. Aki fontos az tudja az igazságot, a többi meg nem számít.
Van, aki vidáman tud mosolyogni, éli világát, és nem veszi észre, hogy körülette mindenki milyen szomorú.
Van, aki vidáman tud mosolyogni, éli világát, és nem veszi észre, hogy körülette mindenki milyen szomorú. - Neki csak az számít, hogy ő jól érzi magát. :S
A születésünk pillanatától nincs egyforma esélyünk arra, hogy úgy éljük az életünket, ahogy az szeretnénk vagy megérdemelnénk.
A születésünk pillanatától nincs egyforma esélyünk arra, hogy úgy éljük az életünket, ahogy az szeretnénk vagy megérdemelnénk. -
Amíg egy csöpp embernek szüksége van rád, addig az életednek értelme van.
Amíg egy csöpp embernek szüksége van rád, addig az életednek értelme van. -
Egyre többen nyújtják a kezüket segítségre várva, de MINDHIÁBA!
Egyre többen nyújtják a kezüket segítségre várva, de MINDHIÁBA! -
Egy zárt szoba, a magány és a napfény, nekem ez jut most osztályrészül, mert nincs senki, akivel megoszthatnám az igazi érzéseimet, nincs senki, aki valóban a társam lenne.
Egy zárt szoba, a magány és a napfény, nekem ez jut most osztályrészül, mert nincs senki, akivel megoszthatnám az igazi érzéseimet, nincs senki, aki valóban a társam lenne. -
