A lány
A lány - A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott. A lány, aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta.
Minden nő akár rózsa is lehetne, ha kertészek tudnák, hogy hogyan kell bánni a virággal.
Minden nő akár rózsa is lehetne, ha kertészek tudnák, hogy hogyan kell bánni a virággal. -
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. - Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk.: fáj. Ha már nem fáj.: nem is szeretjük. Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik és fáj.
Megtörve, és piszkosan, de sikerült kimásznom a bajból.
Megtörve, és piszkosan, de sikerült kimásznom a bajból. -
Hiába adsz virágot vagy bármit nekem, ha közben a tetteiddel, a szavaiddal kést vágtál belém.
Hiába adsz virágot vagy bármit nekem, ha közben a tetteiddel, a szavaiddal kést vágtál belém. - Az a legnagyobb baj, hogy ezt észre sem vetted, s szóltam erről neked, de nem érted.
Az bánt és rúg belém legnagyobbat, akinek a legtöbbet adtam az életemből. Mindezek mellett még ki is használ engem.
Az bánt és rúg belém legnagyobbat, akinek a legtöbbet adtam az életemből. Mindezek mellett még ki is használ engem. - Tudom én ezt, de nem tudok ellene tenni semmit. Egyelőre.
Az esküvőnk napja az a nap, amit mindegyikünk boldogan vár, és gyakran évek múlva derül ki, mennyire nem tudtuk akkor mire mondtuk ki, hogy igen, s nem is szabadott volna egy cseppet sem örülnünk akkor.
Az esküvőnk napja az a nap, amit mindegyikünk boldogan vár, és gyakran évek múlva derül ki, mennyire nem tudtuk akkor mire mondtuk ki, hogy igen, s nem is szabadott volna egy cseppet sem örülnünk akkor. -
Egy sötét erdő közepén járok, keresem a kiutat, de bármerre indulok, mindig csak ugyanide találok.
Egy sötét erdő közepén járok, keresem a kiutat, de bármerre indulok, mindig csak ugyanide találok. - Egyszer azonban jön egy véletlen, és tudom, kijutok innen!
